2013. augusztus 30., péntek

Sárkányok és eregetésük



Ez a történet még a kapcsolatunk kezdeteire kalauzolja el az olvasókat. Nagyjából április közepén lehetett, hogy meginvitáltam Annát egy sárkányeregetésre. És itt nem kell helyből nevetségesnek tartani a felvetést. Sokak gondolataiban a papírsárkány csak a mesékből ismert formában él, pedig a valóság jóval izgalmasabb. Mára a legkülönfélébb, természetesen áramvonalas formát követő papírsárkányok elenyésző összegért érhetőek el. A vázak nem hurkapálcából készülnek, mint régen, az oviban, hanem vastag hársfa-pálcából, illetve üvegszálas műanyagból. A huzat pedig nem a kukászsák, amire filctollal rajzoltunk, hanem ejtőernyőkhöz használt vitorlaanyag.
Szóval elég profi az egész ahhoz, hogy látványos legyen. Én egy dobozsárkányt vettem még úgy nyolc éve, ami azóta is kiválóan működik. Néha, ha a szél úgy hozza, szeretek vele szaladgálni, természetesen társaságban, mert bár elég elvont sport, ez is, mint minden, jobb együtt. Helyszínnek a Duna-partot választottam Békásmegyer-Pünkösdfürdőnél. Nem csak, mert arra jártam főiskolára, így gyakran megfordultam a környéken, és megszerettem, de folyók partján köztudottan jobban jár a szél is. Mivel egyikünk sem egy sietős ember, nem játszottunk in medias res-t, egy fél órás borozgatásos heverészéssel indítottuk a programot. Szürkebarátot vittem, mert az egy olyan félédes bor, ami nem viseli meg a gyomrot, kellemesen könnyű az íze, ugyanakkor más elvárásoknak is megfelel.
Aki nem járt volna még a part ezen szakaszán, mindenképp tegye meg a párjával, lehetőleg naplementés időszakban. Az érdeklődőket a 34-es, Árpád-hídtól induló busz viszi ki, a megálló neve, Pünkösdfürdő, pedig magáért beszél. Onnan már lehetetlen eltévedni. A békásmegyeri lakótelep végében ez egy kis falat szabadság. Egy hosszú szakaszon a part teljesen beépítetlen. A töltés tetején sétálóutcát alakítottak ki hangulatos megvilágítással, az aljában pedig vadkacsák és tőkés récék habzsolhápolják be a felajánlott kenyérfalatkákat. Tiszta időben a sétáló-utcáról hatalmas panoráma nyílik az égre, így, ha egy imént említett üveg Szürkebarát, és egy szintén imént említett Kedves társaságában ér minket a látvány, maradandó boldogság "elszenvedői' lehetünk. Tartozik egy kikötő is a partszakaszhoz, ahol állítólag BKV hajó is jár, bár én már legalább négyszer akartam felszállni rá (több megállóban is próbálkozva), de mindig feladtam 1 óra várakozás után. Ez alatt a menetrend szerint 3 járat is elment az orrom előtt, így gyanítom, a BKV megelőzte a NASA kutatásait a láthatatlan hajó kifejlesztésével. Minden esetre, aki mégis elcsípne egyet, tudja, hogy itt is le tud szállni. A part kvázi bejáratánál egy hangulatos, retro-büfét találunk, amire a legjobb szó az lenne, hogy bájos. Több szempontból is. Egyrészt a design, másrészt, hogy a vendég az első, ami tapasztalatom szerint régen volt már divat vízparti büfében. Bár ez a báj talán a megmentője a helynek, hiszen nem is olyan messze van a Római-part, ahol mondani sem kell, hogy pezseg az élet.

A háttérben süvít az egyzsinóros

A sárkány-eregetésnek tér kell, így pont a pezsgő élet miatt nem a Római-parton kötöttünk ki, hanem a békésebb, romantikusabb Pünkösdfürdőn. Egy ilyen szép helyen pedig kifejezetten hangulatossá tud válni egy ilyen akció. Nincs különösebb technika egy egyzsinóros sárkánynál (van kétzsinóros is), tehát csak szaladni kell, és hagyni, hogy játékszerünk a magasba emelkedjen, ahol az ég és a nap színeinek köszönhetően egészen hihetetlen látványt nyújt majd. Onnantól már csak tartani kell. Anna is kipróbálta, - első ízben - és ő is élvezte. Volt, hogy bukdácsoltunk, de sokat kacagtunk, és ez a legfontosabb. A legjobb indulattal ajánlom mindenkinek. Aki saját sárkányt szeretne beszerezni, az országban tudtommal egyedül a papirsarkany.hu oldalon keresztül teheti meg, de tényleg nem kell aggódni az ár miatt. Nyolc éve a zsebpénzemből gyűjtöttem rá, ami elenyésző volt.
Akinek viszont drága a sárkány, a bor biztos nem az, úgyhogy az első adandó alkalommal irány Pünkösdfürdő, amíg melegek az esték, mert a sétálóutca, a kacsák, a panoráma, és a jó levegő önmagában megér egy estét.

Tarnóczi Balázs

2013. augusztus 27., kedd

Szlovénia 2013 - kinyílik az útikönyv



Mire vágyik minden pár egy hosszú, hőségben végigdolgozott nyáron leginkább? Természetesen egy pár napra kettesben, távol mindentől, ami a hétköznapokra emlékeztet. Velünk is így volt, így egy egész nyári spórolás után vakációra adtuk a fejünket. Bár létezik, és kiválóan működő módszer a gazdaságos nyaralás kivitelezésére a CouchSurfing, terveim komolyságát tekintve nem lett volna megfelelő a célra (erről többet később).
– Azok számára, akiknek nem csengene ismerősen a CouchSurfing közösség, dióhéjban a kezdeményezés lényege: utazásra eleget, de szállásra már kevésbé gyűjteni képes, jobbára huszonévesek ingyen és bérmentve, egyszerű „jófejségi” alapon kiadják „kanapéjukat”, - vagy amilyen alvóalkalmatosságuk van - egymásnak. Mint minden közösségi oldalon, itt is adatokat osztunk meg magunkról, viszont itt a kölcsönös bizalom jegyében. Kiválasztjuk, ki a számunkra szimpatikus szállásadó, szállási lehetőségei és személyisége alapján, majd egy rövid üzenetváltás után, amiben elmondjuk, kik vagyunk, honnan, hányan, mikor érkeznénk, meddig maradnánk, és hogyan mennénk, már várnak is minket szeretettel, amint megvan a boldogító igen. Természetesen fordítva is működik, mi is fogadhatunk a világ bármelyik tájáról vendégeket, adott esetben felejthetetlen barátságokra téve ezzel szert. Ezután a szállásadás felett nincs kötelezettség, de elvihetnek városnézésre, javasolhatnak helyeket, hol együnk olcsón jót, hova menjünk, ahol jó áron vannak a legjobb helyi italok, ahogy ezeket mi is megtehetjük, ha fogadunk. Személy szerint 20 felett van azon alkalmak száma, amikor vendégül láttam másokat, és egyetlen rossz tapasztalatban se volt részem, ellenben a világ legalább 20 különböző pontján Argentínától Oroszországig már biztos van hol aludnom, ha arra kerülne a sor. A dolog egyetlen hátulütője, hogy a kettesben lét, külön szoba nem mindig garantált, de erről mindig informálódhatunk az illető oldalán. A viszonzás természetesen nem kötelező. Beállíthatjuk, hogy mi csak utazni kívánunk, vagy, ha kívánnánk, se tudnánk szállást adni számukra, viszont felajánlhatjuk egyszerűen tanácsainkat, vagy társaságunkat egy városnézés erejéig is, ha ők látogatnának hozzánk. A közösség használata teljesen ingyenes, így bárki belevághat bátran, akiben van egy kis kalandvágy.
Szóval mi nem a fent említett módszerrel utaztunk, mert 100% magányra vágytunk, ami nem mindig kivitelezhető CouchSurfingben, viszont hatalmas szükségünk volt rá a dolgos hétköznapok után. Úti cél: Szlovénia! Pár éve jártam ott utoljára, és olyan gyönyörűnek tartottam, hogy úgy éreztem, meg kell mutatnom Annának. Tervezett megállóknak Maribort, Ljubljanát, Bledet, Pirant javasoltam, majd, hogy Anna kaphasson egy falat Olaszországot, ami nagy vágya volt, beiktattunk egy napot Triesztben búcsúzóul. Illetve, addig azt gondoltuk, hogy az lesz a vakáció vége, a gyakorlat azonban mást mutatott, de erről is többet később. Szlovénia melletti indoklásom, amit viszont mindenkinek egyaránt javasolok, hogy egyrészt, itt van a szomszédban, másrészt olcsóbb, mint a nyugatabbra lévő európai országok, így tovább, vagy legalább is többet ki tudunk belőle élvezni ugyanabból a büdzséből. Az is az ország mellett szól, hogy a hatalmas hegyektől a romantikus tengerpart-szakaszokon át a tökéletes, eredeti formájában megmaradt, már-már belga városkákra emlékeztető történelmi településeket, vagy óvárosokat is magában foglal. Az országon belül továbbá kicsi ország révén nincsenek nagy távolságok, és még a kisebb települések is jól ki vannak táblázva, így, ha van szerencsénk ahhoz, hogy kocsival menjünk, pillanatok alatt el lehet jutni A pontból B-be.
Egy dolgot azonban fogadjon meg mindenki magának. Ne hagyatkozzatok a tömegközlekedésre! Többek között azért sem, mert Szlovéniába nem indít a MÁV egy darab vonatot sem, másrészt, mert busz is heti kétszer megy a leglehetetlenebb éjszakai időpontokban. De az is hozzájárul a kijelentéshez, ahogy az a webdesigner mesélte, aki Grazból elvitt minket Mariborba puszta 15 perc stoppolás után, Szlovéniában gyakorlatilag mindenkinek van kocsija, de a Burgenlandi igényességet tükröző táj után, ami fogad minket, ahogy átlépünk az országhatáron, már ez sem meglepő. Más kérdés, hogy épp ezért nem is állnak meg szívesen, mert egy kicsit elkényelmesedtek, de nekünk mégis pont szerencsénk volt, amikor szükségünk volt rá. A kis igénybevétel mindenhol elcsökevényesedéshez vezet, így ne lepődjünk meg, ha esetleg már a koradélutáni órákban azt mondják a főváros buszpályaudvarán, hogy nem indul több busz aznap. Stoppolni pedig akkor érdemes az országon belül, ha kitartóan csináljuk, amit nekünk is gyakran kellett.

Úton Grazból Mariborba, a stopposok őrangyal-webdesignerével

Szállásokat érdemes már 3 héttel indulás előtt lefoglalni, amire legalkalmasabb hely a Booking.com. Az oldalon lehetőség van a költségvetési keret beállítására, a központtól való távolság megszabására, és természetesen speciális igényeket is megadhatunk. Így találtunk a leggyönyörűbb helyeken teljesen emberi árakban ízléses szobákat, egyszer pedig ugyanabban az árfekvésben még apartmant is, de ezekről akkor, amint aktualitásuk lesz. A foglalások nem kerülnek pénzbe az esetek 90%-ában, azokat le is mondhatjuk díjtalanul egész hosszú ideig (helyenként változó).
Ennyit a száraz adatokról, előzetes tervezési tippekről, jövő héten indul az útinapló.

Tarnóczi Balázs

2013. augusztus 23., péntek

Taste-a saláta serényen

A legelső recept, amit szeretnék veletek megosztani, egy - ízre, és az elkészítését tekintve is könnyű ételé: a tésztasalátáé. Ezt az egyszerű kis fogást magam is sokszor összedobom, nem csupán azért, mert laktató, hanem mert rövid előkészüléssel jár, és kevés pénzből napokra elegendő adagot varázsolhatunk az asztalunkra, ebben a kánikulában pedig kifejezetten jólesik a gyomornak.

Elkészítési idő: 20 perc
Nehézségi szint: könnyű
Árkategória: olcsó

Hozzávalók (2 személyre):
- 1 csomag orsó tészta (500 g)
- 1 doboz csemegekukorica (240 g)
- 1 üveg csemegeuborka (3-6 cm, 550 g)
- 1 kisebb kaliforniai paprika
- 10 dkg trappista sajt
- 1 csomag pizzasonka (100 g)
- 1 doboz natúr joghurt (400 g)
- 2 csomag ezersziget salátaöntet-por

A tésztát forrásban lévő sós vízhez adjuk, és míg elkészül, kockákra vágjuk a csemegeuborkát, kaliforniai paprikát (én pirosat szoktam venni, de helyettesíthető másmilyennel is), sajtot és sonkát, majd hozzáadjuk a kukoricát. A salátaöntet-porokat elkeverjük a joghurttal, s végül az így kapott mártást a felaprított hozzávalókkal. Ahogy ezzel elkészültünk, a tésztát már vehetjük is le a tűzről. Szűrjük le, öntsük vissza a lábosba, és alaposan keverjük össze a szósszal. Fogyaszthatjuk melegen is, de behűtve még jobb! Ízlés szerint vághatunk bele paradicsomot, lilahagymát, de az elszabadult fantázia igen meglepő gasztronómiai műremekeket képes tányérra tűzni, így inkább kíváncsian várom, hogy Ti milyen extra alapanyagokkal bővítenétek (vagy tán már bővítitek is) otthon a hozzávalók lajstromát!

Tipp: A tetejére szórj IKEÁ-s pirított hagymát!

Burai Anna

2013. augusztus 20., kedd

Első közös íz-lelésünk, a Moszkva téri Gastlandban


Annával nagyon szeretünk finomakat enni, és nem félünk elmenni a világ végére is, hogy hedonista íz-igényünket kielégítsük, természetesen ügyelve arra, hogy közben maradjon elég pénz utazni. Első utunk első közös éttermezésünkre viszi el olvasóinkat, gasztro-rovatunkat gazdagítva. Idestova egy hónapja, hogy ugyan nem a világ végére, csak a Moszkva tér felé vettük az irányt, a Gastland Étterembe, hónapforduló alkalmából. A helyre akkorra már sokszori kacsintgatás után esett választás, mert 1190 Ft-ért korlátlan ételfogyasztás, amit több molinóval és táblával is hirdet magáról a hely, igazán jó ajánlatnak tűnt, főleg, ha a legtöbb, hasonló akcióval kecsegtető büfék, éttermek minőségét, vagy árait vesszük alapul. A Gastland pedig már távolról is bíztatónak tűnt, mellesleg fagylalt-kínálatuk sem okozott csalódást, amikor első ízben részünk lehetett az első ízekben.

Egy forró nyári vasárnap tértünk be a helyre, ami önmagában okod ad arra, hogy jó kedvünk legyen, pláne, ha még finom falatokkal töltődhetünk fel. A kiszolgálás önkiszolgáló étterem ellenére is elsőrangú volt. Ahogy megérkeztünk, az illetékes host azonnal előttünk termett, és asztal-igényünk felől érdeklődött. Bár vasárnap volt, és nem is tipikusan ebéd-idő, szép számmal volt éhes száj, ennek ellenére a hostnak nem okozott fejtörést megtalálni nekünk az ideális helyet. A design is megért egy misét. Aki szeret Ausztriában betérni az autópálya melletti önkiszolgáló éttermekbe, az szeretni fogja a Gastlandot is. Kényelmes székek, elegáns tálalás, diszkrét, de kellően látványos nyitott grillsütő-szekció, ahol egy meggyőzően hentes-külsejű bajszos úr készíti el kívánság szerint a finomabbnál finomabb currys, vagy grillfűszeres húsokat. Természetesen ez étterem, nem Jack London Csak hús című könyve, így levesekből, tésztafélékből, főzelékekből (!), de pizzákból, süteményekből, salátából, gyümölcsökből egyaránt nagy a választék. Nálam egy helynek a megítélésében, legyen az étterem, szálloda, kocsma, vagy akár egy büfé, mindig fontos szerepet játszik a WC kialakítása. Ha a mellékhelységnél figyelnek a tisztaságra és a kényelemre, biztos, hogy maga, a vendéglátós is vendégközpontú. A Gastlandnál pedig azt kell mondjam, még a megkönnyebbülés pillanataiban is jól éreztem magam. De nem is szaporítom a szót, lássuk a menüt!
Mi egy előkészítő-párossal indítottunk. Anna kellemes, besamelles-mártásos karfiolfejekkel kényeztette gyomrát, míg én a meleg ellenére egy tál gulyással. Gondolkodtam, ha annyit ehetünk, amennyi belénk fér, okos dolog-e egy ennyire laktató étellel kezdeni, de annyira régen ettem már jó gulyást, hogy kíváncsivá tett. Nem is hiába, ereje, és karakteres íze mellett egészen könnyű volt, így bőven maradt hely utána. Anna karfiolja, amibe (természetesen, hogy igazoljam magamnak, hogy jól választott-e) én is belenyaltam, hasonlóan kellemes élmény volt, bár aláírom, a karfiol kétségtelen könnyebb a gulyásnál. A második körben Anna bolognai spagettit majszolt, míg én az előző könnyed élmény után fellelkesedve, szedtem egy adag brassói aprópecsenyét. A spagetti, bár Annának kicsit túl oregánós volt, én inkább enyhén édeskésnek mondanám, ami egy teljesen új karaktert ad az ételnek, és ettől mondhatom, hogy pozitív értelemben lesz különleges. Az aprópecsenyére pedig egy rossz szavam se lehet. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Pont annyira brassói, pont annyira apró, és pont annyira pecsenye. Harmadjára Anna már leváltotta a főfogásokat, és huszárvágással a desszertek mezejére lépett, magához szólítva egy málnás és egy gesztenyés sütit. Egyik sem volt túl édes, túl vajas, a habok valódiak voltak, az íz pedig, mintha így szedték volna le a fáról. Én, gondolván a kellemetlen következmények elkerülésére, egy visszafogottabb fogással folytattam, egy adag spenóttal, és tükörtojással tértem vissza az asztalhoz, ami menza-jellege ide, vagy oda, hosszú idő óta a legfinomabb spenót volt, amit ettem. Ezt folytatta egy adag a bolognai spagettiből (nekem tényleg tetszett) végül egy szelet pizza, zárva a főételek sorát nálam. Ekkor Anna fáradt kicsit, amit meg tudok érteni. Így ő csak egy derelyét kóstolt már. Sajnos ez egy kicsit száraz volt, de betudtuk annak, hogy pont rosszat fogtunk ki. A biztonság kedvéért én azért megnéztem még két másik derelyét, hátha igazunk van. Nem volt, vagy, ha igen, elég pechesek vagyunk, amit kétlek, mert az élet nem ezt igazolja. Búcsúzóul még én is átrágtam magam egy málnás sütin, Anna pedig egy fánkon. Végül egy három órás, már-már római-méretűre nőtt lakoma után jóllakottan, és boldogan távoztunk az étteremből.

Desszert (1. forduló)

Bár csak kettő van belőle a fővárosban (Moszkva tér, Oktogon), a Gastland is egy vendéglátó-hálózat, amire szintén a helyen jöttünk rá. Ami külön meglepett, hogy az, a Rönökön található, Székely tanya névre hallgató csárda is tagja a láncnak, ahol lefogadom, hogy a világ legjobb fokhagyma-krémlevesét adják a hasonló kvalitással bíró, helyi készítésű cipóban. Aki az osztrák határ fele megy, ne szalasszon el betérni oda, mert amellett, hogy teljesen baráti árban van, fél napra elintézi vele az étkezést.

Tarnóczi Balázs