Bőségszaru

Azt az elején le kell szögeznem, hogy ide nem enni megy az ember, hanem falatozni, kóstolni, átélni a gasztronómiai orgazmust. Mivel tényleg az édességipar krémje sorakozott fel, mint minden különlegességnek, itt is meg volt az ára a nyalánkságoknak, de a minőséget is garantálták.

Ehhez képest a Marcika szelet a különlegesen finom marcipán alapja mellett a karamellás tejcsoki-krémjétől emelkedik ki társai közül. Talán mondanom sem kell, hogy ő sem okozott csalódást, bár a marcipán miatt eleve egy intenzívebb ízt kaptunk tőle, de ezért szereti, aki szereti. Második célpontunk a Sugar shop kitelepülése volt, ahol csábítóan hatalmas mennyiségű macaron állt a legkülönfélébb színekben és ízekben, én pedig még soha nem ettem, és, ha már ott van előttem, gondoltam, nem hagynám ki a lehetőséget. Hosszas válogatás után (a 12 íz közül) megállapodtunk egy sós-karamellásban és egy rágógumisban. Amit pedig az élmény adott, amikor beleharaptam egyikbe-másikba, maradandó hatással volt. Azóta, ha eszembe jut, úgy összefut a nyál a számban, hogy fel kell mosni alattam.

De volt kifejezetten alkoholos csokoládékat bemutató műhely is, az Illa, a Csoki csel pultján pedig különféle barkács-szerszámok voltak. Az alapanyag egyértelmű. Második színpadként egy főzőshow-k számára fenntartott konyhaműhely funkcionált, ahol óránként főztek valami észbontó finomságot, bár töredelmesen beismerjük, hogy ebből egyen se volt szerencsénk ott lenni sűrű időbeosztásunk miatt.

Sétánk során azért a pultokra kitett falatnyi kóstolókból el-el csíptünk egyet, illetve kellemesen elidőztünk egy csokiszökőkút mellett, ahol almát mártogattunk, de ez igazán elnézhető, hiszen annyira kínálták, hogy nem lett volna szívünk nemet mondani.

Ezután már inkább csak lézengtünk…volna, de én még mindig nem akartam elmenni anélkül, hogy ne ittam volna meg egy forró csokit.  Ahol viszont találtam, akaratlanul is elcsábultam. Ez egy gasztro-akadémia bódéja volt, és különösen ötletes süteményeket tálaltak. Miután legeltettem a szemem egy darabig, magam is legeltem egy krémsajtos, málna töltelékű brownie-val, amiben a brownie két vékony rétegben fogta közre az édeskés sajtot, a tetején pedig markáns marcipán húzódott. Azt hiszem, a leírás magáért beszél. Természetesen az italban sem volt hiba, de a brownie-val ellentétben nem ért újdonságként.

Ha pedig újdonság, akkor mindenképp meg kell említenem azt a kecskesajtos mini bonbont, amit a Bobojka standjánál ettünk. Állítólag a kuriózum értékű finomság a hely specialitása, de kizártnak tartom, hogy a többi minimálisan is rosszabb lenne.