2013. december 9., hétfő

Szabadság!

Kedves Olvasóink!


Magyarázattal tartozunk, hiszen pénteken nem jelent meg bejegyzés, és a holnapi is el fog maradni. Az elmúlt hét teljesen leterhelt mindkettőnket, és egész egyszerűen annyi szabadidőnk nem volt egyben, hogy új bejegyzés szülessen az alatt. Ezt, és a már amúgy is régóta halmozódó kimerültséget fogjuk az elkövetkezendő napokban kicsit magunk mögött hagyni. Ez az olvasóknak is jót jelent, mert olyan élményekkel fogunk gazdagodni, amiket a lehető legszínesebb formában tálalva tudunk átadni, ezzel remélhetőleg kellemes perceket okozva, a programokhoz pedig kedvet meghozva. Tehát kifújjuk magunkat, és már pénteken újra jelentkezünk! Megértéseteket köszönjük!

Anna és Balázs

Hejj-reigazítás:

Mint azt bizonyára észrevettétek, decemberben nem született új bejegyzés, az ünnepi felfordulásnak, államvizsgának, és egyebeknek köszönhetően. Tekintve, hogy holnap vége az évnek, jövőre jelentkezünk új tartalommal, remélhetőleg már kipihenten. Köszönjük a türelmet, mindenkinek Boldog Újévet kívánunk! :)

2013. december 5., csütörtök

Holnaptól süvít a fény villamosa!

Holnap jön a Mikulás! Miután a reggeli órákban gyerek és felnőtt egyaránt alaposan megvizsgálta az ablakba gondosan kikészített, fényesre pucolt csizmáját, majd elment a dolgára, annak végeztével különleges szórakozási formát választhat az Öreg Nagyszakállú érkezésének alkalmából. De azoknak is kellemes élményben lehet részük, akik feltétlenül a 19-es villamost választják az utazáshoz, és jókor vannak jó időben, ugyanis délutántól az előbb említett járat fényárba borulva közlekedik majd a Kelenföldi pályaudvar és a Batthyány-tér között, egészen január 6-ig.

Fényárban a város - forrás: bkk.hu
A ragyogó földi, elektromos árammal hajtott jelenséget a Fényvillamos elnevezéssel, és 3500 méternyi füzéren pislákoló 39.200 fehér és kék led izzóval ruházták fel. Nem csupán a XI. és I. kerület között ingázók örülhetnek, hétvégente ugyanis a pesti oldalon járó 2-es villamos fog fénycsóvaként végigkúszni a Duna partján.

A turisták és hobbiutazók körében is közkedvelt ünnepi járat 2009 óta (tehát immár 5. éve) csempész karácsonyi hangulatot a fővárosban járók-kelők napjaiba, ha még nem lenne elég a plázák hangszóróiból üvöltő „All I want for Christmas”-ból, az aluljárókban árusított világító mikulássapkákból és a lázas ajándékkeresésből. A Fényvillamos először a 2-es vonalán közlekedett, de 2010-ben már a budai oldal is részesülhetett a látványban és a kivételesen kellemes zötykölődésben a nagy érdeklődésre való tekintettel. Nem csak a sárga testnek adnak ünnepi köntöst; az utastérben hópelyhek, papírgömbök és egyéb dekorációs elemek kapnak helyet el-elszórva, és csak remélhetjük, hogy ott is maradnak, ahova a jóhiszemű BKV munkatárs aggatta ki őket a Karácsony szellemétől áthatottan.
Rozgonyi Sándor - Fényvillamos
Egyébként, pont 2010 decemberében pattantam fel egy ilyen csodajárgányra Adri barátnőm társaságában. Első alkalom lévén megadtuk a módját, és végállomástól végállomásig mentünk oda-vissza, a Jászai Mari tértől a Közvágóhídig és fordítva. Mert akkor még a Jászaiig járt, míg idén a Kossuth tér a végső desztinációs cél az építési munkálatok miatt. Bár a villamost úgy várták, mint a Messiást a hatalmas tömegek, nekünk mégis sikerült helyet foglalnunk, mindezt olyan este 7 óra tájt. Aki nem szereti, ha idegenek kerülnek az aurájába, az inkább a későbbi időpontok valamelyikén szálljon a csodaszámba menő, világító járműre, melyet egyébként standard jegyáron vagy Budapest bérlettel vehetnek igénybe a kellemes „békávézás” élményéért vágyakozók.
Az első alkalom, gömbök és levelek (még) a helyükön

Ha valaki Karácsonyi programként szeretné beejteni a Fényvillamosozást, netán azt reméli, hogy ilyen módon juthat el a szilveszteri buliba, annak sajnos pechje van, Szenteste és december 31-én ugyanis a remízben ünnepelnek az égősorral borított járatok. Vízkeresztig azonban mindenkinek lehetősége van kipróbálni a BKV Zrt. eme virágzó vállalkozását.



A teljes menetrend elérhető itt.

Akár a híres üdítőital reklámjában is lehetett volna...

Burai Anna

2013. november 29., péntek

Otthoni workshopolás a téli álmokhoz

Már itt vannak azok a hideg, télies esték, amikor sokan este nyolc után begubóznak a lakásba, és tavaszig elő sem jönnek onnan. Ilyenkor előkerül a forralt bor mellett a társasjáték ötlete is, mivel nem lehet mindig filmet nézni, és mert szórakozni akkor is tudunk, ha nem hagyjuk el a lakást, és a TV sincs bekapcsolva. Mindenkinek megvan a maga kedvenc társasjátéka, amit viszont gyakran nehéz beszerezni, főleg vidéken, az árakkal pedig, aki akart már venni, tisztában van, hogy korántsem alacsonyak.
Ma egy népszerű társasjáték home made elkészítését tanulhatjátok el tőlünk. Kinek ne lenne ismerős a Scrabble, a betűkirakó játék neve. Nálunk az egész család imádta és imádja a mai napig is, ami meglátszik az otthoni példány állapotán is. Olyannyira szerves része a családnak, hogy nem is volt szívem elszólítani a szülői házból, viszont sajnáltam volna venni egy másikat. Így tavaly épp ilyenkor kitaláltam, hogy az eredeti szabályok szerint elkészítek egy saját verziót. (azaz, ez már nem az eredeti Scrabble téem játék)

Aki még nem találkozott volna a játékkal, tömören a lényeg: minden játékos folyamatosan birtokában van hét betűnek, amikből egy 15x15-ös felosztású terepen kell szavakat alkotni, úgy, hogy azok lehetőség szerint érintkezzenek egy betű-, vagy szó-értékduplázó/triplázó mezővel. A szavaknak ugyanis itt (legalább) értékük van, amik összesítésével derül ki a győztes. Nem túl bonyolult, de végtelenül szórakoztató, és az elkészítése is alkalom lehet egy közös workshopolásra. Ehhez nem kell más, mint egy nagy, fehér lap, egy kisebb, lehetőleg fotókarton, és pár filctoll.
1. lépés: Hálózd be!

Először érdemes a betűkkel kezdeni. Száz betűre lesz szükség, amit a kartonból egy négyzet levágása után egy 10x10-es felosztással tudunk legkönnyebben kijelölni. Az benne a legjobb, hogy, ha az arányokat tartjuk, bármekkora lehet a játék, bár, ha akkorára akarjuk, hogy a zsebünkben is elférhessen, számolni kell vele, hogy nem fogjuk látni a betűket. A betűket szigorú rend szerint kell felvinni, ha már kivágtuk őket. Csak a betűnek, és a pontértékének kell szerepelnie rajta, viszont, hogy miből mennyi kell, egyszerűen a nyelvünk felépülése miatt fontos, hogy kövesse az eredeti ötleteket, mert nem hiába lett így kitalálva.
2. lépés: Szeld ízekre!
 
Ami kell:
  • 2 üres zseton ("joker"), 0 pont értékben.
  • 1 pontA ×6, E ×6, K ×6, T ×5, Á ×4, L ×4, N ×4, R ×4, I ×3, M ×3, O ×3, S ×3
  • 2 pontB ×3, D ×3, G ×3, Ó ×3
  • 3 pontÉ ×3, H ×2, SZ ×2, V ×2
  • 4 pontF ×2, GY ×2, J ×2, Ö ×2, P ×2, U ×2, Ü ×2, Z ×2
  • 5 pontC ×1, Í ×1, NY ×1
  • 7 pontCS ×1, Ő ×1, Ú ×1, Ű ×1
  • 8 pontLY ×1, ZS ×1
  • 10 pontTY ×1

Dz, dzs, q, w, x és y nem fog kelleni, mivel elenyésző gyakoriságúak a nem-tulajdonnevek között, a tulajdonnevek pedig, mivel bármire lehet mondani, hogy azok, nem játszanak. Így viszont magunkkal szúrunk ki, ha beletesszük ezeket a betűket.

Ha ezzel megvagyunk, folytassuk a táblával, amit az előző módhoz hasonlóan a lap felosztásával történik, csak most 15x15-ös hálóra lesz szükség, csak ezt nem aprítjuk fel. Ahogy az eredeti verzióban, nekünk is hasznos ráhagyni még pár (6-7) centit, az esetleg rázkódások miatt, hogy ne csússzon le semmi a játéktérről. Ezután következhet a bónusz mezők kijelölése. Van erre természetesen egy általános séma is, amit a képen is láthattok, de itt már azért nagyobb a szabadságfokunk. Aki a statisztikában hisz, az telerakja triplázókkal, de el tudom képzelni, hogy van, aki annyira keményen játszik, hogy egyet sem rak fel. Egyet viszont érdemes megkülönböztetni valamilyen módon, a középpontot, mert a játék indulásakor az első szónak ezen kell keresztülhaladnia. Amikor minden elkészült, maradék türelmünkkel, és a filcekkel dekoráljuk ki a keretet, esetleg a betűzsetonok hátát, de ha kicsit jobban ráérünk, akár a házat is, ami szintén egy jó játék, és kiváló hétvégi program.
A munka gyümölcse
 Ha pedig már szóba került a hétvége, fel kell hívjam minden kedves olvasó figyelmét, hogy vasárnap kell meggyújtani az első gyertyát az adventi koszorúkon (vagy köszörűkön)! Akinek nincs pénze kész koszorút venni, elbandukolhat akármelyik piacra, ahol fillérekért kapunk koszorú-alapot, az összes feltéttel együtt, onnantól pedig egyszerűen dróttal, ragasztóval, ahogy érjük, úgy díszítjük.
Kellemes Adventelést minden olvasónknak!
Érdemes fenyőágakkal sűrűn teletűzdelni kezdésnek (szintén árulják a piacon, ha nem szeretnénk Fenyő-felfedező útra indulni, első sorban a lemezboltba). Ezután jöhet gyakorlatilag minden, amit vettünk, a fahéjtól a tobozon át a gyöngyökig, masnikig, de csak esztétikusan, szellősen, nehogy megterhelje szemünket a túl nagy dózisban érkező ünnep. A gyertyák célszerű, ha az óra lapja szerinti 12-3-6-9 órás állásban vannak elrendezve, de ahány ház, annyi baj legyen. Tipp: Ha nincs drótunk, és nem tudnánk, hol van a legközelebbi OBI, vegyünk ugyanott, a piacon, 100 ft-ért kínai csillagszórót, szabadtéren használjuk el, hátha felgyújtaná a lakást, és tördeljük le róla az elégett borítást. Amikor már a gyertyák is fent vannak, nyitott ablak mellett kezdjük el behavazni a koszorút, amit a csillagszóró lelőhelyén, hasonló árfekvésben talált mű-műhó spray-vel is megtehetünk, de ennek híján porcukrot, vagy lisztet is lehet használni, ebben az esetben viszont készítsük ki a gyufa mellé a hangyairtót is, mert vasárnap mindkettőre szükség lehet.
 Tarnóczi Balázs

2013. november 27., szerda

"Valami régi és valami új" - Elmúlt és közelgő esküvői kiállítások



A 2014-es év első két hónapja nem csupán az Újévi fogadalmakról, vizsgákról és a maradék bejgli-szaloncukor kombó elfogyasztásáról szól: megjelennek az új esküvői trendek, melyek jó néhány kiállítás keretében bemutatásra is kerülnek. Nem csak a budapesti lakosság kiváltsága ez, hiszen számtalan vidéki városban is csemegézhetünk az expo-k széleskörű, minőségi választékából. A program elsődleges célközönségét természetesen a házasodni készülő menyasszonyok és vőlegények képezik, de mind az esküvői szférában dolgozók, mind a lelkes esküvő-mániások számára felejthetetlen élmény lehet. Ha pedig kiállítóként kínálnánk szolgáltatásainkat, némi költség ellenében saját standot is kaphatunk.

Nyolc éves korom óta rajongok az esküvők varázslatos világáért, így magától értetődik, hogy egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor láttam a Szeretném, ha szeretnél c. filmet, melyben Jennifer Lopez egy esküvőszervezőt alakít. Már akkor a fejembe vettem, hogy én bizony követni fogom a példáját, és még véletlenül sem leszek gyümölcs abban a joghurtban, amit olyan sokszor emlegetnek. Így is történt: 2011 decemberében sikeresen elvégeztem Rátkai Tímea esküvőszervező tanfolyamát, a rá következő nyáron részt vettem a munkálatokban egy barátnőm lányának lagziján, és március óta esküvői újságíróként tevékenykedem. Azt hittem, ennél jobban benne sem lehetnék a sűrűjében, de erre nem sokára visszatérek.

Forrás: www.eskuvovasar.hu
Sajnos életem első esküvői kiállítására csak idén, 2013 januárjában kerülhetett sor, a budapesti Kongresszusi Központban. A fővárosiak itt, valamint a Papp László Sportarénában szemezgethetnek a dekorációk és torták között, és minthogy nekem az Arénás opció idő hiányában nem volt elérhető, lássuk, miket is találtam a korábban említett helyen.

Mint buzgó fanatikus, és a jövőbeli kapcsolataira is gondoló, tudatos üzletasszony válogatás nélkül begyűjtöttem mindent, amit legálisan mozdítani lehetett, így két papírzacskót és egy vászontáskát (amit szintén helyben kaptam) sikerült megtöltenem különféle prospektusokkal, névjegykártyákkal, fényképekkel, sőt, még műanyag pezsgőspoharakkal is. Az előbbiekből már akkor beszerezhetünk egy komplett menyegző megszervezéséhez való mennyiséget, mikor még be sem léptünk az épület ajtaján, ugyanis az út mentén standhoz nem jutott szolgáltatók ajánlják magukat, és osztogatják brosúráikat, kontaktjaikat. Mint tudjuk, az esküvő a csajok bulija, de hogy a vőlegény se unatkozzon, odakint egy-két feldíszített jármű várja tekinteteik ostromló pillantását, a tulajdonos pedig a kérdéseket, és adott esetben a foglalásokat. Mert uraim, ez (és a gyűrűk!) bizony a Ti feladatotok, úgyhogy már csak ezért is érdemes elkísérnetek a Kedvest valamelyik kiállításra.

Az idei, Kongresszusi Központos esemény volt a 20. a tárlatok történetében, így ebből az alkalomból az egyik extraként nyerni lehetett a potom 2 Mátyás királyért árusított belépővel. Mivel az enyém nem a szerencsés szériához tartozott, gyorsan el is felejtettem, hogy mit, de még számtalan ilyen lehetőség és játék volt a palettán. Például, a jeggyel együtt egy programfüzetet is kaptunk a bejáratnál, melybe különböző állomásokon pecséteket lehetett gyűjteni, ezeket pedig a végén nyereményre váltani. A többiről szintén néhány sorral lejjebb ejtek szót.
Forrás: www.eskuvovasar.hu

A standok között mindent megtalálhatunk, ami szem-szájnak ingere, és ami nem utolsó sorban egy esküvő megszervezéséhez szükséges, így egyáltalán nem meglepő, ha egy pár úgy jön ki, hogy minden készen áll a Nagy Napra. Esküvői –és alkalmi ruhák, szmokingok, frakkok, cipők, fejdíszek, torták, gyűrűk, köszönőajándékok, meghívók, fotósok és videósok, helyszínek, vőfélyek… ez csupán töredéke annak, ami ebben a Mekkában fogadja a kíváncsiskodókat, a csoki szökőkút pedig korántsem számít exkluzívnak, ha a teljes kínálatot vesszük. A legjobb pedig, hogy minden megkóstolható, tapintható és felpróbálható, így eldönthetjük, melyik szolgáltatás szimpatikusabb, és ha elég megnyerőnek találtuk, akár rögvest le is foglalhatjuk. Visszatérve a felpróbálható dolgokra, a ruháknak és cipőknek magát a kongresszustermet szentelték, majdnem teljes egészében, de érthető, hiszen rengeteg meny és asszony áll sorban az öltözőfülkéknél és vonultat fel egy teljes kollekciót. Én balga abban a hitben éltem, hogy ezek a ruhák érinthetetlenek egy mezei járókelő számára, de legközelebb menthetetlenül megrohamozom az állványokat. Amíg a kedves mátka és anyós elvesznek a legdivatosabb menyasszonyi viseletek tengerében, addig a vőlegények is belebújhatnak az összes létező fajtájú öltönybe és frakkba, ha pedig belejöttek mind a ruhába, mind az öltözködésbe, mellé még nyakkendőt, díszzsebkendőt és cilindert is próbálhatnak unásig.


A HALASZEVA brand logója
Ha a divatból ennyi még nem lenne elég, a színpadra felépített alkalmi kifutón meggusztálhatjuk a legtehetségesebb hazai tervezők munkáit, és aki kedvet kap egy kis cicasétához, és nem túl lámpalázas, az be is mutathatja valamelyik modellt a tisztelt publikumnak. 2013-ban Halász Éva (halaszeva.hu) arany kezeinek gyümölcseit lehetett szemügyre venni egy fashion show keretében, aki az Orlando Collection tervezőjeként vált ismertté, de 2012-ben elindította saját márkáját HALASZEVA néven. Nem csak ámulhattunk, de tanulhattunk is, ugyanis egy előadás keretében elhangoztak az előnyös ruhaválasztás aranyszabályai. Sokszor recsegett-ropogott a mikrofon, és elment a hang, ami engem is legalább annyira zavart, mint a közönséget oktatni próbáló tervezőnőt, de próbálták áthidalni a technikai akadályokat. A megfelelő hangosítás és eszközök biztosítása elengedhetetlen kellene legyen, pláne egy ilyen kaliberű rendezvényen, ahol az előadások több teremben, gyakorlatilag nonstop mennek. Virágkötők, fotósok is tágították a jegyespárok koponyáit, szimulálhattunk esküvőt és beülhettünk egy giccses, de azért sokak számára vonzónak bizonyult szárazföldi gondolába, hogy csak a programok töredékét említsem. Érdemes bejárni az egész helyszínt, ugyanis, mint említettem, minden kipróbálható, így a cateringeseknél étvágyfalatkákat majszolhatunk (ami, ha bejött, az esküvőn már nagy adagban kerülhet a tányérra), a meghívókkal foglalkozó cégeknél a legkülönfélébb színek arzenáljából válogathatunk, és így tovább. A legtöbb, a pillanatok megörökítéséért felelős szolgáltatónál albumok alapján lehet dönteni, esetleg a háttérben, led képernyőn futnak diavetítések, vagy, adott esetben a videósok kisfilmjei. Idén januárban Légner Zoltán (legnerfoto.hu) fotósnál még fényképezkedni is lehetett mindenféle régi kori fejfedőben. Ez számomra rendkívül kedvező ajánlatnak bizonyult, és ahogy odakeveredtem, saját magamat véltem felfedezni az egyik, falra erősített monitoron megjelenő képen. Akkor realizálódott bennem, hogy 2012 nyarán Zoltán kattintgatta a kamerát azon a bizonyos esküvőn, ahol a dekoráció elkészítésében segédkeztem. Ha a következő alkalommal is jelen lesz a kiállításon, a standja mindenképpen megér egy látogatást, mert emberünk nem árul zsákbamacskát. És, természetesen nem mindennapi élmény egy olyan kalapban pózolni, melyet akár Hetty néni is viselhetett volna a Váratlan utazásban, arról nem is beszélve, hogy a képet ott helyben megkapjuk, és már van is egy személyre szabott emlékünk.

A vászontáskában kimenekített műanyag pezsgőspoharak a Bercel Kastély (bercel.com) standjáról származnak, ahol, mint egy kedves gesztusként kínáltak magával a gyöngyöző itallal (nem az üres pohárral), illetve szintén készítettek egy képet, melynek hátránya csupán annyi volt, hogy, őszintén megmondom, a végterméket soha nem láttam viszont az email postafiókomban. Most már nem is valószínű, hogy elküldik, de azt hiszem, ezt az apró kis bakit megbocsájthatom, mivel a helyszín gyönyörű, a fogadtatás pedig különösen kedves volt.
Ők, a lemezlovasok (Tibi bácsi után szabadon)



Fontosnak tartom megemlíteni a RetroParty (retroparty.hu) nevét is: amellett, hogy egy profi dj –és élőzene-szolgáltató csapatról van szó, akik garantáltan megrengetik a falakat, aki őket választja, az egy 2 fős, 7 éjszakás, a Görög Riviérára szóló szállásjegyet kap ajándékba, így máris megoldódik a nászút kérdése. A RetroParty évről évre részt vesz a fővárosi esküvő kiállításokon, és idén volt olyan szerencséje az oda látogatóknak, hogy egy űrlap kitöltésével és egy, a lemezlovasok standja előtt készült fényképpel foglalás nélkül is versenybe szállhattak a kétszemélyes utazásért. Ezeket a csapat közösségi oldalára töltötték fel, ahol a „lájkok” számát mérve az első 60 helyezett fotót díjazták a postán kiküldött voucherekkel, melyet bármely két személy nevére lehetett kérni, akár fotogének, akár nem.

A 20. Esküvő Kiállítás és Vásár a Kongresszusi Központban nem csupán jubileumi jellegétől fogva, és az azokból adódó nyereményesőktől volt érdekes, izgalmas, és minőségi időtöltés: a gyönyörű berendezések, dekorelemek és színkavalkádok mindenki esztétikai érzékét megcirógatták, a gimnazistáktól kezdve a céltudatos menyasszonyokon át egészen a nyugdíjas nénikig. Beleharapni a krémes süteményekbe, megcsodálni elmúlt esküvőkön készült képeket, és felpróbálni azokat a lenyűgöző ruhákat utánozhatatlan érzés azoknak is, akik csak távoli vágyként ábrándoznak az esküvőjükről, vagy épp szakmabeliként szeretnék fejleszteni a tudásukat. De, persze „hivatásos” araként mégis más… És, hogy visszatérjek arra, mennyire is vagyok benne a sűrűjében: mielőtt Balázs megkérte a kezem, a fiktív álomesküvőm szinte minden egyes részletét megterveztem magamban, de ahogy a gyűrű rákerült az ujjamra, mintha hirtelen részleges amnézia sújtotta volna az agyamat. Hirtelen már nem tetszett, ami előtte igen, és fogalmam sem volt, hogyan induljak neki a dolgoknak, és ezt pont a saját esküvőm szervezése során. De mi ketten összedolgozunk, gyűjtjük az ötleteket, és 2014-ben már együtt érkezünk, ezúttal mindkét budapesti helyszínre. A Kongresszusi Központ 2014. január 18-án és 19-én ad otthont a rendezvénynek, míg az arák az Arénában február első két napján rohamozhatják meg a standokat.




A Bercel Kastély (majdnem) teljes pompájában

Burai Anna

2013. november 22., péntek

Partyslava és a év legbulisabb befejezése

Ismét szlovák témával foglalkozunk, de mit tegyünk, ha egyszer okot adnak rá? Egy exkluzív sajtótájékoztató keretében ugyanis egy olyan képet kaptunk Pozsonyról, ami nagyban megváltoztatta az eddigi benyomásainkat, bár egyelőre „csak” az év hátralevő részébe nyertünk betekintést. A sajtótájékoztatón részt vett Rastislav Káčer, Szlovákia október 13-án kinevezett budapesti nagykövete és František Stano, a Bratislava Tourist Borard vezetője is, ami az esemény jelentőségét erősítette.
Megkapó városkép az adventi Pozsonyról
Pozsonyban nem egyszer jártam már, de amellett, hogy szépnek tartottam, nem éreztem, hogy bármiben is különlegesebb lenne más fővárosoktól. Most viszont rá kellett jönnöm, hogy túl rég voltam ott. 2010 óta hatalmas beruházások történtek a turizmusban, így mára 100.000 fő dolgozik az oda látogatók jó élményein. A tél közeledtével pedig ez a sok ember olyan adventi hangulatot varázsol mától Óváros-szerte, hogy még az ott készült képek is mézeskalács és forralt bor illatúak. A helyi lakosok az utcán, egymással ünnepelnek, és a vásárokon mulatnak, mintha egy hónapra mindenki rokona lenne a másiknak. A vásár megnyitása a karácsonyfa (égőinek) meggyújtásával zárul, ami, mint minden grandiózus rendezvény, évről évre impozánsabb. Vásár nem lehet vásári mulatság nélkül, aminek télen általában a jégpálya ad teret, amit itt is megtalálunk a Hviezdoslav téren. Ez a Nemzeti Színház előtt van, így esztétikai élvezeteket is nyújthat a korcsolyázás.
Az ennivalók mellett a látvány is enni való
A karácsony a szeretet ünnepe. Szeretjük egymást, szeretünk kikapcsolódni, de ilyenkor enni is szeretünk, így nem hátrány, ha ilyen irányú igényeinket is kiszolgálják. Ezen a téren sem kell kétségbe esni, a gasztronómiai választékban az ismerős sült kolbász, sült csülök, hátrányos helyzetű pecsenye, stb. mellett megtalálhatjuk a szlovák konyha jellegzetes ételeit, amit a káposzta, és/vagy krumpli ételben betöltött domináns szerepéről ismerünk fel. Ilyen lehet a káposztás palacsinta, a káposztaleves, a lepény, de süteményekben is van választék, élén a méltán autentikus pozsonyi kiflivel, a réteseken át a különféle mézeskalácsokig. Ezek az ételek viszont könnyen elindítják a szomjúság programot az agyban, amit karácsonyi punccsal, gyümölcsös groggal, vagy éppen mézsörrel orvosolhatunk. Ha pedig kíváncsiak vagyunk, hogy ünnepelték a szlovákok a karácsonyt a történelmi Magyarország, és Cseh-Szlovákia alatt, több mint 350 szereplő részvételével, hagyományőrző műsorok tucatjai közül választhatjuk ki a nekünk legkedvesebbet.
Akkor is szép, ha csendes
Viszont még tart a november, és tart a Fotográfia Hónapja is egészen hó végéig. Ennek keretében a világ négy kontinenséről, több mint 20 országból érkeznek a művészek munkái, amit 30 kiállításon mutatnak be. De nem csak nézelődni lehet, hiszen a fotózás nem a passzív művészetekhez tartozik. A vendégeket workshopok, bemutatók és a témával foglalkozó konferenciák várják, ami egy fotósnak a Kánaánt jelentheti. A fotósok körében egyre népszerűbb retro-hullámot a fesztivál is felkarolja, így rengeteg „nemes nyomással” készült plakáttal, képpel találkozhatunk, amivel a 19. században dolgoztak. Aki az egzotikumokat kedveli, látogasson el a cseh Vladimír Židlický ferrotípiáit, vagy az amerikai Anny Strickland guminyomtatásos műveit bemutató kiállításra. Azok számára pedig, akik a nagy nevekért mennek el bizonyos helyekre, a fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakjának, a mexikói Graciela Iturbidének a tárlatát ajánljuk. Akinek nem csengene ismerősen az úr neve, annyit mindenképp érdemes tudnia, hogy elnyerte a fényképészeti Nobel-díjként emlegetett Hasselblad díjat. De hasonló nagy névnek számít a Koreai Köztársaság új felfedezettje, Youngho Kang, a táncoló fényképész, akit Európában itt lehet először látni.

A fesztiválra nem mellesleg külön busz indul Budapestről minden hétvégén, amire jövőre is lehet blazírozni. A fesztiválra szóló napi bérletet, ebédet, katalógust, plakátot és retúr buszjegyet tartalmazó csomag, amit a fesztivál kínál egy egynapos túra keretében harminckilenc euróért megvásárolható, ami ár-érték arányban is korrekt. Külön mindent megvéve az idő is elmegy, mire megtaláljuk az első helyet, már nem marad két másikra, stb. Ráadásul rohanni sem kell, mert a fél nyolckor induló busszal fél tizenegyre ott lehet lenni, ahol segítenek is megtalálni, amit keresünk, és egy nem rohanós, de tartalmas nap után, este fél tizenegyre már vissza is ér Budapestre a busz.
Ha az utazást szabadság, vagy vizsga-okból később terveznénk, érdemes komolyan elgondolkodni a szilveszteri szállásfoglaláson. Életünk egyik legbulisabb szilveszterének nézhetünk elébe, ha Pozsonyt választjuk. Amellett, hogy Budapesttel ellentétben itt még találunk vidámparkot, ahol előre beállíthatjuk az év utolsó napjára a szükséges adrenalin-szintet, a városban ezen a napon a látottak alapján talán még nagyobb az élet, mint Budapesten. Művészeti és szórakoztató programokba botlik az ember, bármerre indul el, és ahogy szilveszterkor indul el valaki, botlik is. A Bratislava Tourist Board felmérése szerint, aki egyszer itt ünnepli az utolsó éjszakát és első hajnalt, az rendszeresen visszatér. 

És Pozsony is kártyázik, úgyhogy aki szeretne egy, kettő, vagy háromnapos tömegközlekedési bérletet, mellé úgy hatvan különböző kedvezménnyel , az olvasson utána a Bratislava Card-nak.
Pozsony tehát egy kiváló hely. Novemberben és decemberben legalábbis már elmondtuk, hogy miért, de ahogy kétszer ugyanabba a folyóba sem lehet lépni, kétszer ugyanabba a városba sem lehet menni. Tartogat még nekünk újdonságokat, amit František Stano előre is vetített, de ahogy ő sem, én sem szeretném lelőni a poént.

Tarnóczi Balázs

2013. november 19., kedd

Kultúrkedd a novellák jegyében - Hétköznapi hős

Rendhagyó bejegyzéssel örvendeztetném meg az olvasókat. Ha valaki mégis, így előre elszomorodna (ne adj' isten!), azt vigasztalja a tudat, hogy pénteken visszatérünk, valami kevésbé rendhagyó, a blog jellegéhez illő poszttal. De most engedjétek meg, hogy bepillantást adjak az asztalfiókom mélyére... Mivel az oldalon már szerepeltek novellarészletek, bátorkodtam én is gondolni egy merészet, és a kultúra jegyében előhúzni az egyik prózai alkotásom. A cikkek mellett szeretek ilyen irományokat is papírra vetni, és, bár az alábbi pont nem hobbiból, hanem egy egyetemi verseny kapcsán íródott, úgy döntöttem, a nagyközönség elé tárom. Íme, a "Hétköznapi hős" című novellám, melyből talán mindenki leszűrhet magának egy kevés útravalót.

Valami lágy melegséget érzek az arcomon, ahogy a bágyadt, reggeli napsugár besüt a szobám ablakán. Morcosan lerugdosom magamról a rám tekeredett paplant és feltápászkodom, hogy behúzzam a sötétítőt, így már csak néhány árnyék kúszik végig a falak mentén, és nyúlik bele görnyedt sziluettembe.

A tükörhöz sétálok, és belenézek. Egy sovány kis alakot látok beesett, sápadt arccal, és egy sötétlila karikákkal keretezett fénytelen szempárt, mely üresen mered vissza rám.

Valaha ebben a tükörben még egy pirospozsgás, élettel teli és boldogságtól sugárzó lány állt napfénybe burkolózva, de ő már nincs többé. Meglehet, üvegre festett vízió volt csupán, az, ami ez a másik, ez a kis sápadt lenni akart, vagy elhitte, hogy lehet.
- Hallgass! –hallom a saját hangom, és egy pofon csattanását. A fülem csöngeni kezd, a tükörben pedig egy piros kéznyom rajzolódik ki a megtört arcon. –Ez nem te vagy… szedd össze magad!
Kép: Russ Mills - Summer Salts

Tétován ellépek az ütött-kopott kerettől. A hasamhoz kapok, mely kétségbeesett korgással jelzi, hogy itt lenne az ideje ételt vennem magamhoz. Nagyot sóhajtva kifújom a tüdőmben rekedt levegőt, és keserűen a földön heverő ruhakupac mellé guggolok, hogy aztán felvegyem, ami ebben a félhomályban legelőször a kezembe akad.

Nem törődöm ilyen jelentéktelen aprósággal, mint a külcsín. Voltaképpen, nem törődöm semmivel sem. Nincs miért… nincs kinek. A napom nagy részét itt töltöm, ebben a szobában, magányosan, dohos, pergő vakolatú falak oltalmában, begubózva, mint valami báb.

Régen ez nem így volt. Élveztem a felhajtást, a tündöklést az irigy és csodáló pillantások kereszttüzében. Akkor még voltam valaki. Bálványozott istennőként, túlmisztifikált példaképként mosolyogtam le minden egyes plakátról, harsányan, önfeledten. Pont, mint a pirospozsgás, akinek a helyét az a görbe, meggyötört kis senki vette át a tükörben.

Csak alkotni akartam. Aztán egyszer csak kiléptem az ismeretlenség homályából a reflektorfénybe, és én lettem a legdíszesebb kirakati próbababa, amit szájtátva bámulnak az emberek a zsúfolt sétálóutcákban.

Először vágytam ezt a világot. Délibábként, cukormázas álomízzel csalogatott, én pedig elhittem, hogy ez a boldogság. Aztán a légvárak birodalmából visszacsöppentem a valóságba, de már nem volt kiút – magába szippantott a rózsaszín felhős illúzió, amiből csak úgy szabadulhatsz, ha lejár az időd, mert jön valaki, aki izgalmasabbnak, fiatalabbnak, eladhatóbbnak bizonyul nálad. Ez történt velem is: felemeltek, majd kidobtak, mint egy tönkrement játékot, mint egy elnyűtt cipőt, és már nem érdekeltem senkit. Egyedül maradtam a megkopott álmaimmal, kiábrándulva ebből a tökéletesnek vélt fantazmagóriából.

- Ó, te naiv, buta kis teremtés –suttogom az üvegen visszatükröződő figurának, ahogy belépek a gyorsétterem fotocellás ajtaján. Elfoglalom a megszokott helyem; előttem tálcára borított krumpli, mely soha nem akar elfogyni.

Szeretek itt ülni. Sokat ülök és gondolkozom - egy sarokba kuporodva újra és újra lepörgetem az eddigi életemet, akár egy filmtekercset, gyakran naponta többször is.

Ki vagyok én? Honnan indultam? Mivé lettem?

Egy fásult, megkeseredett senkivé. Ahogy az egykor gondtalan lányka elindult az önámítás nagyravágyással kikövezett útján, úgy lett a pirospozsgás, hamvas kis arc is egyre fakóbb, mígnem végül krétafehéren, fáradtan köszönt vissza a tükörből.

- Látod azt a fura alakot, azt a kis sápadtat ott, aki épp papírcsákót hajtogat sültkrumplis tasakból? –hallok egy vékony, magas hangot valahol a távolban. Kiszakadok a gondolataimból, és óvatosan felpillantok. A tekintetem egy kíváncsian bámuló kislányra, és egy, engem fejcsóválva méregető anyára téved.
–Ne akarj olyan lenni, mint ő! –folytatja. -Látod, milyen boldogtalan? Az emberek már nem is emlékeznek a nevére. Az álmaidat úgy is elérheted, ha közben nem hajt becsvágy és megfelelni akarás. Csak légy önmagad, kicsim… különben a végén te is egyedül maradsz.

A lányka most az édesanyjához hajol, hogy puszit nyomjon az arcára, majd kézen fogva kimennek a nyüzsgéstől hangos utcára, ahol a nap már teljes fényében, aranyszínű sugarakat szórva ragyogja be a járdákat, és törik meg a hirdetőtáblák és házak üvegein.
Forrás: Pinterest

A kezem félrelöki a piros tálcát, a lábaim pedig -mintha életre keltek volna- maguktól szaladnak ki a fotocellás ajtón, és iramodnak neki a macskaköves utcának.

A fejemben őrült lárma és veszekedés dúl. Ezernyi hang kísért egyszerre, és kavarog zúgó koponyámban, mintha szét akarnák feszíteni azt. –Menj innen! –kiabálják. –Csak fuss, minél messzebb, mert itt senki sem szeret. Senki nem akar látni!

Szertelenül csapkodó karjaim türelmetlenül próbálják félrelökdösni az utamba került járókelőket, mindhiába.

Talán láthatatlan vagyok, de az is lehet, hogy meghaltam.

Az élet múlékony, mint a siker, és lám, most én is semmivé lettem. Csonkig égtem, akár egy gyertya.

Kétségbeesett sikolyra nyitom némán mozgó ajkaim, de már késő. A föld megreped, tükörszilánkokként hullik darabjaira, és én megállíthatatlanul zuhanok, le, a semmibe.

*

A nap első sugara arcomat melengetve nyújtja be karját az ágyam fölé. A szám mosolyra húzódik, és felkelek, hogy még szélesebbre tárjam az ablakot. Mellettem a férjem édesdeden alszik, és mivel nem akarom felébreszteni, óvatosan fölé hajolok, hogy homlokon csókoljam. Majd ügyelve a lépteimre, halkan a tükörhöz osonok és belenézek.

Megnyugodva konstatálom, hogy az arcom még mindig ugyanolyan rózsaszín és hamvas, mint előtte, és a rám pislogó, boldogságtól csillogó szempárból sem hunyt ki a fény.

Furcsa álmom volt az éjjel. Az agyamban lévő kis fogaskerekek folyvást ezen kattognak, ahogy átsétálok a gyerekszobába, hogy megsimogassam a kisfiam kócos fejecskéjét. Olyan kis ártatlan és védtelen, ahogy ott fekszik az ágyában!

Forrás: Pinterest
Emlékszem, gyermekkoromban híres színésznő akartam lenni. Az akkori tiszta, balga lelkemmel ez volt minden vágyam, és később fel is vettek a párizsi Színművészeti Főiskolára. Úgy gondoltam, ennek szentelem a jövőmet, de aztán megházasodtam, és megérkezett a gyönyörű kisfiam. Minden megváltozott, de egy cseppet sem bántam.

Sajnálkozva gondoltam vissza az álombéli, sápadt figurára a tükörben. Sajnálkozva és hálásan, hogy annak idején én nem ezt a sorsot választottam magamnak. Ugyan miért akar ennyi ember ilyen életet élni? És én miért vágynék másra, mikor mindenem megvan?

Szerető családom, barátaim, fedél a fejem felett és munkám, orvosként, amivel mások napjait teszem jobbá. Ez vagyok én, egy hétköznapi hős.

Elégedetten nézek ki a nappali tágra nyitott üvegablakán, és mosolygok bele a szemembe tűző napfénybe. Az élet szép!
Burai Anna