2014. március 11., kedd

Egyensúlyban a színpaddal



Forrás: Shakespeare Színművészeti Akadémia
A színház világához mindenki másképp áll: van, aki bérletes színházba járó, van, aki csak bizonyos darabokat kedvel, és olyan is akad, aki nem szívesen űzi ezt a fajta szórakozást, inkább más kultúrálódási lehetőségekkel tölti az idejét. Ha egy mód van rá, mi azoknak a táborát erősítjük, akik időnként ellátogatnak egy-egy előadásra. Legutóbb Edward Albee ’Kényes egyensúly’ című drámáját tekinthettük meg a Shakespeare Színművészeti Akadémia interpretációjában.

Súlyos és mély, egyébként Pulitzer-díjat kapott történetről van szó, és bár a színészek itt még csak másodévesek (21-22 év körüliek) voltak, elég hitelesen hozták a tönkremenő életükben rekedt, kiüresedett felnőttet. Tulajdonképpen egy család drámáját láthatjuk: Agnes (Körmöndi Larina) határozott asszony, aki harmonikus otthonra vágyik, és mindenáron fent akarja tartani azt, ami csupán látszat – nyugdíjas, megfáradt férjét, Tobiast (Horváth Viktor) ugyanis úgy kezeli, mintha csak egy báb lenne.  A cseppet sem idilli családdal lakik még az alkoholista Claire (Dankó Laura), aki keserűsége és gúnyos megjegyzései ellenére szeretne kiszakadni ebből a közönyből, és magával rántani Tobiast is. Később egy ismerős házaspár, Harry (Kanyar Dzsenifer) és Edna (Kolarics Andrea) érkezése bonyolítja a cselekményeket, akik Agnes lányának a szobájában találnak menedéket. Másnap azonban hazajön Julia (Rácz Renáta) is, aki a férjével való szakítása miatt szeretne visszaköltözni szüleihez…
A család fogalma a szemünk előtt veszti el jelentőségét; nincs valódi összetartozás és szeretet, nincsenek értékek, csak birtoklási vágy, és önámítás. A Kényes egyensúlyban az egyének személyes tragédiája fonódik egybe, és bontakoztat ki valami sokkal nagyobbat: a teljes reménytelenséget.

Dankó Laura és Horváth Viktor (fotó: Totus Vision)

A rendező, Mészáros Péter a lehető legjobb szereplőket választotta ki a Shakespeare-esek vizsgaelőadásához. Sokszor zavaró tud lenni, ha egy fiút – vagy mint jelen esetben férfit – nő alakít, de Kanyar Dzsenifer el tudta hitetni a nézővel, hogy ’Y’ kromoszómával rendelkezik. Horváth Viktor is zseniálisan alakította a kiégett, megőszült nyugdíjast, de a legérdekesebb, legösszetettebb karakter Dankó Laurának jutott, akiben – finom vonásai és kecsessége ellenére is – már az első jelenetekben megszületett az alkoholista, ambivalens viselkedésű Claire jelleme. A fiatal színésznő meg tudott őrülni a színpadon, és ha kellett, egy pillanat alatt acélossá keményedett. Játékát mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, és nem véletlen, hogy az előadás végeztével ez a szerep, és ez az alakítás maradt meg bennem a leginkább. Laura hosszú utat járt be, ami a tanulmányokat illeti, és még mindig nincs vége – de a varázslat nem könyvek vagy iskolák, hanem az őszinte érzelmek, és a tehetség révén születik meg. Dankó Laurát elismeréseiről, álmairól, terveiről kérdeztem.

Dankó Laura és Kanyar Dzsenifer (fotó: Totus Vision)

Burai Anna: Mesélj az eddigi sikereidről! Milyen utat jártál be a pályafutásod során?
Dankó Laura: Egészen kiskorom óta tudtam, hogy a színház az életem. 4 évesen kezdtem el a Kroko Gyermekstúdióba járni, ahol további 6 évet töltöttem. Ennek köszönhetően, 8 évesen a Madách Kamara gyerekszínésze lehettem, amikor a Mennyből az angyal című darabjukba kaptam egy szerepet. Szintén 8 évesen nyertem felvételt a Magyar Táncművészeti Főiskolára, ahova összesen 8 évig jártam, majd 2010-től a Shakespeare Színművészeti Akadémia növendékeként folytattam tovább. Itt remek tanárokkal, rendezőkkel dolgozhattam együtt. Színpadi magabiztosságot szerezhettem, és különböző területeken mutathattam meg magamat. De a legfrissebb, és egyben a legnagyobb sikerem, hogy pár hónappal ezelőtt felvételt nyertem az American Academy of Dramatic Arts nevű intézménybe, és mindezek mellet még két másik főiskolára is felvettek Los Angelesben.

B. A: A tanulmányaid alatt milyen nevesebb tanárok segítettek a fejlődésben?
D. L: Édesanyám képességfejlesztő gyerekstúdiójában, a Krokoban olyan nagy művészek tanítottak, mint Póka Éva, Lászay Andrea, Peller Anna és még sorolhatnám. Később, a Shakespeare Színművészeti Akadémián Zsurzs Katalin volt az osztályfőnököm és mentorom egy évig, továbbá tanított Sebestyén Csaba táncművész, Borbás Gabi színművésznő, és Mészáros Péter aranypálma díjas rendező, akivel a legutóbbi előadásunkat, a Kényes Egyensúly című drámát vittük színpadra. 

B. A: Mi volt az első darabod, amiben színpadon álltál? Milyen érzés volt?
Fotó: Daniel Nemeslaki
D. L: Mindig is imádtam középpontban lenni, folyton táncoltam, énekeltem, be nem állt a szám, és természetesen remek hazudó voltam. Soha nem gondoltam, hogy különösebb nehézséget jelentene ugyanezt megtenni nagyközönség előtt. Tévedtem. A Mennyből az angyal premierén nagyon izgultam. A lábaim remegtek, éreztem a pillangókat a hasamban, a szívem majd kiugrott, pont úgy, mint amikor szerelmes az ember.  Aztán a következő pillanatban felgördült a függöny, és már a színpadon voltam – abban a percben megszűnt körülöttem minden. Csak én voltam és a világot jelentő deszkák. Attól a naptól tudom biztosan, hogy a színjátszás az igaz szerelmem, és hogy ez a szerelem egy életre szól. 

B. A: Az eddig eljátszottak közül melyik a kedvenc szereped, és miért?
D. L: Az eddigi szerepeim közül a legutóbbit, Claire szerepét kedveltem meg a legjobban. Lényegében azért, mert teljesen eltérő a személyiségünk, és ebben találtam a legnagyobb kihívást.

B. A: Hogyan készülsz egy-egy előadásra? Van-e valamilyen szokásod, rituáléd, ami nem maradhat ki a fellépések előtt?
D. L: Egy előadás előtt sincs rituálém, leszámítva a remegő végtagokat és gyomorgörcsöt. A viccet félretéve, nagyon maximalista vagyok, és minden előadásból a legtöbbet akarom kihozni. Talán ennek tudható be az izgulás.

B. A: Mitől érzed úgy, hogy van értelme annak, amit csinálsz? Mi vezérel, mi inspirál, amikor reflektorfényben vagy?
Rácz Renáta és Dankó Laura (Fotó: Totus Vision)
D. L: Hogy mi inspirál, az nagyon egyszerű. Ez tesz boldoggá. Feltölt. Minden percben, mikor fent vagyok a színpadon, érzem az energiákat. Szeretem, ha megáll a levegő, és szinte tapintani lehet a feszültséget, és mikor megszületik az úgynevezett CSODA a színész és a néző között. Együtt lélegzünk, együtt éljük át az adott pillanatot. A színházban az a legjobb, hogy nincs két ugyanolyan előadás. Ott minden csak egyszer történik meg, nem tudod visszatekerni és megnézni újra és újra.  Ettől olyan különleges ez a szakma. Adhatsz az embereknek egy olyan élményt, ami csak nekik szól. Én csupán csak történeteket akarok elmesélni úgy, ahogy eddig senki más. De azt hiszem, a színészet nekem egyszerűen olyan, mint a levegő – nem tudok élni nélküle. Bocsánat, helyesbítek: nem csak hogy nem tudom, de nem is akarom elképzelni az életemet a színház nélkül.
 
B. A: Mindig is erre a pályára készültél, vagy voltak, vannak más terveid is?
D. L: Sok mindent kipróbáltam már, és rengeteg kitérőm volt, de soha nem tudtam és nem is akartam teljesen elzárkózni a művészetektől. Már a részemmé vált. Ez nem olyan, hogy egyik napról a másikra felmondok és új szakmát választok. Ez itt nem lehetséges. Egyszerűen eggyé válsz a hivatásoddal. Én egész életemben (és még most is) próbáltam megismerni önmagamat és a korlátaimat, de bárhová mentem, bármit is csináltam, csak a színészettel kerültem közelebb a megoldáshoz.
Büszkék lehetünk a fiatal, magyar tehetségre, és reméljük, hogy hamarosan hazánkban is láthatjuk újra!

Burai Anna


2013. december 9., hétfő

Szabadság!

Kedves Olvasóink!


Magyarázattal tartozunk, hiszen pénteken nem jelent meg bejegyzés, és a holnapi is el fog maradni. Az elmúlt hét teljesen leterhelt mindkettőnket, és egész egyszerűen annyi szabadidőnk nem volt egyben, hogy új bejegyzés szülessen az alatt. Ezt, és a már amúgy is régóta halmozódó kimerültséget fogjuk az elkövetkezendő napokban kicsit magunk mögött hagyni. Ez az olvasóknak is jót jelent, mert olyan élményekkel fogunk gazdagodni, amiket a lehető legszínesebb formában tálalva tudunk átadni, ezzel remélhetőleg kellemes perceket okozva, a programokhoz pedig kedvet meghozva. Tehát kifújjuk magunkat, és már pénteken újra jelentkezünk! Megértéseteket köszönjük!

Anna és Balázs

Hejj-reigazítás:

Mint azt bizonyára észrevettétek, decemberben nem született új bejegyzés, az ünnepi felfordulásnak, államvizsgának, és egyebeknek köszönhetően. Tekintve, hogy holnap vége az évnek, jövőre jelentkezünk új tartalommal, remélhetőleg már kipihenten. Köszönjük a türelmet, mindenkinek Boldog Újévet kívánunk! :)

2013. december 5., csütörtök

Holnaptól süvít a fény villamosa!

Holnap jön a Mikulás! Miután a reggeli órákban gyerek és felnőtt egyaránt alaposan megvizsgálta az ablakba gondosan kikészített, fényesre pucolt csizmáját, majd elment a dolgára, annak végeztével különleges szórakozási formát választhat az Öreg Nagyszakállú érkezésének alkalmából. De azoknak is kellemes élményben lehet részük, akik feltétlenül a 19-es villamost választják az utazáshoz, és jókor vannak jó időben, ugyanis délutántól az előbb említett járat fényárba borulva közlekedik majd a Kelenföldi pályaudvar és a Batthyány-tér között, egészen január 6-ig.

Fényárban a város - forrás: bkk.hu
A ragyogó földi, elektromos árammal hajtott jelenséget a Fényvillamos elnevezéssel, és 3500 méternyi füzéren pislákoló 39.200 fehér és kék led izzóval ruházták fel. Nem csupán a XI. és I. kerület között ingázók örülhetnek, hétvégente ugyanis a pesti oldalon járó 2-es villamos fog fénycsóvaként végigkúszni a Duna partján.

A turisták és hobbiutazók körében is közkedvelt ünnepi járat 2009 óta (tehát immár 5. éve) csempész karácsonyi hangulatot a fővárosban járók-kelők napjaiba, ha még nem lenne elég a plázák hangszóróiból üvöltő „All I want for Christmas”-ból, az aluljárókban árusított világító mikulássapkákból és a lázas ajándékkeresésből. A Fényvillamos először a 2-es vonalán közlekedett, de 2010-ben már a budai oldal is részesülhetett a látványban és a kivételesen kellemes zötykölődésben a nagy érdeklődésre való tekintettel. Nem csak a sárga testnek adnak ünnepi köntöst; az utastérben hópelyhek, papírgömbök és egyéb dekorációs elemek kapnak helyet el-elszórva, és csak remélhetjük, hogy ott is maradnak, ahova a jóhiszemű BKV munkatárs aggatta ki őket a Karácsony szellemétől áthatottan.
Rozgonyi Sándor - Fényvillamos
Egyébként, pont 2010 decemberében pattantam fel egy ilyen csodajárgányra Adri barátnőm társaságában. Első alkalom lévén megadtuk a módját, és végállomástól végállomásig mentünk oda-vissza, a Jászai Mari tértől a Közvágóhídig és fordítva. Mert akkor még a Jászaiig járt, míg idén a Kossuth tér a végső desztinációs cél az építési munkálatok miatt. Bár a villamost úgy várták, mint a Messiást a hatalmas tömegek, nekünk mégis sikerült helyet foglalnunk, mindezt olyan este 7 óra tájt. Aki nem szereti, ha idegenek kerülnek az aurájába, az inkább a későbbi időpontok valamelyikén szálljon a csodaszámba menő, világító járműre, melyet egyébként standard jegyáron vagy Budapest bérlettel vehetnek igénybe a kellemes „békávézás” élményéért vágyakozók.
Az első alkalom, gömbök és levelek (még) a helyükön

Ha valaki Karácsonyi programként szeretné beejteni a Fényvillamosozást, netán azt reméli, hogy ilyen módon juthat el a szilveszteri buliba, annak sajnos pechje van, Szenteste és december 31-én ugyanis a remízben ünnepelnek az égősorral borított járatok. Vízkeresztig azonban mindenkinek lehetősége van kipróbálni a BKV Zrt. eme virágzó vállalkozását.



A teljes menetrend elérhető itt.

Akár a híres üdítőital reklámjában is lehetett volna...

Burai Anna

2013. november 29., péntek

Otthoni workshopolás a téli álmokhoz

Már itt vannak azok a hideg, télies esték, amikor sokan este nyolc után begubóznak a lakásba, és tavaszig elő sem jönnek onnan. Ilyenkor előkerül a forralt bor mellett a társasjáték ötlete is, mivel nem lehet mindig filmet nézni, és mert szórakozni akkor is tudunk, ha nem hagyjuk el a lakást, és a TV sincs bekapcsolva. Mindenkinek megvan a maga kedvenc társasjátéka, amit viszont gyakran nehéz beszerezni, főleg vidéken, az árakkal pedig, aki akart már venni, tisztában van, hogy korántsem alacsonyak.
Ma egy népszerű társasjáték home made elkészítését tanulhatjátok el tőlünk. Kinek ne lenne ismerős a Scrabble, a betűkirakó játék neve. Nálunk az egész család imádta és imádja a mai napig is, ami meglátszik az otthoni példány állapotán is. Olyannyira szerves része a családnak, hogy nem is volt szívem elszólítani a szülői házból, viszont sajnáltam volna venni egy másikat. Így tavaly épp ilyenkor kitaláltam, hogy az eredeti szabályok szerint elkészítek egy saját verziót. (azaz, ez már nem az eredeti Scrabble téem játék)

Aki még nem találkozott volna a játékkal, tömören a lényeg: minden játékos folyamatosan birtokában van hét betűnek, amikből egy 15x15-ös felosztású terepen kell szavakat alkotni, úgy, hogy azok lehetőség szerint érintkezzenek egy betű-, vagy szó-értékduplázó/triplázó mezővel. A szavaknak ugyanis itt (legalább) értékük van, amik összesítésével derül ki a győztes. Nem túl bonyolult, de végtelenül szórakoztató, és az elkészítése is alkalom lehet egy közös workshopolásra. Ehhez nem kell más, mint egy nagy, fehér lap, egy kisebb, lehetőleg fotókarton, és pár filctoll.
1. lépés: Hálózd be!

Először érdemes a betűkkel kezdeni. Száz betűre lesz szükség, amit a kartonból egy négyzet levágása után egy 10x10-es felosztással tudunk legkönnyebben kijelölni. Az benne a legjobb, hogy, ha az arányokat tartjuk, bármekkora lehet a játék, bár, ha akkorára akarjuk, hogy a zsebünkben is elférhessen, számolni kell vele, hogy nem fogjuk látni a betűket. A betűket szigorú rend szerint kell felvinni, ha már kivágtuk őket. Csak a betűnek, és a pontértékének kell szerepelnie rajta, viszont, hogy miből mennyi kell, egyszerűen a nyelvünk felépülése miatt fontos, hogy kövesse az eredeti ötleteket, mert nem hiába lett így kitalálva.
2. lépés: Szeld ízekre!
 
Ami kell:
  • 2 üres zseton ("joker"), 0 pont értékben.
  • 1 pontA ×6, E ×6, K ×6, T ×5, Á ×4, L ×4, N ×4, R ×4, I ×3, M ×3, O ×3, S ×3
  • 2 pontB ×3, D ×3, G ×3, Ó ×3
  • 3 pontÉ ×3, H ×2, SZ ×2, V ×2
  • 4 pontF ×2, GY ×2, J ×2, Ö ×2, P ×2, U ×2, Ü ×2, Z ×2
  • 5 pontC ×1, Í ×1, NY ×1
  • 7 pontCS ×1, Ő ×1, Ú ×1, Ű ×1
  • 8 pontLY ×1, ZS ×1
  • 10 pontTY ×1

Dz, dzs, q, w, x és y nem fog kelleni, mivel elenyésző gyakoriságúak a nem-tulajdonnevek között, a tulajdonnevek pedig, mivel bármire lehet mondani, hogy azok, nem játszanak. Így viszont magunkkal szúrunk ki, ha beletesszük ezeket a betűket.

Ha ezzel megvagyunk, folytassuk a táblával, amit az előző módhoz hasonlóan a lap felosztásával történik, csak most 15x15-ös hálóra lesz szükség, csak ezt nem aprítjuk fel. Ahogy az eredeti verzióban, nekünk is hasznos ráhagyni még pár (6-7) centit, az esetleg rázkódások miatt, hogy ne csússzon le semmi a játéktérről. Ezután következhet a bónusz mezők kijelölése. Van erre természetesen egy általános séma is, amit a képen is láthattok, de itt már azért nagyobb a szabadságfokunk. Aki a statisztikában hisz, az telerakja triplázókkal, de el tudom képzelni, hogy van, aki annyira keményen játszik, hogy egyet sem rak fel. Egyet viszont érdemes megkülönböztetni valamilyen módon, a középpontot, mert a játék indulásakor az első szónak ezen kell keresztülhaladnia. Amikor minden elkészült, maradék türelmünkkel, és a filcekkel dekoráljuk ki a keretet, esetleg a betűzsetonok hátát, de ha kicsit jobban ráérünk, akár a házat is, ami szintén egy jó játék, és kiváló hétvégi program.
A munka gyümölcse
 Ha pedig már szóba került a hétvége, fel kell hívjam minden kedves olvasó figyelmét, hogy vasárnap kell meggyújtani az első gyertyát az adventi koszorúkon (vagy köszörűkön)! Akinek nincs pénze kész koszorút venni, elbandukolhat akármelyik piacra, ahol fillérekért kapunk koszorú-alapot, az összes feltéttel együtt, onnantól pedig egyszerűen dróttal, ragasztóval, ahogy érjük, úgy díszítjük.
Kellemes Adventelést minden olvasónknak!
Érdemes fenyőágakkal sűrűn teletűzdelni kezdésnek (szintén árulják a piacon, ha nem szeretnénk Fenyő-felfedező útra indulni, első sorban a lemezboltba). Ezután jöhet gyakorlatilag minden, amit vettünk, a fahéjtól a tobozon át a gyöngyökig, masnikig, de csak esztétikusan, szellősen, nehogy megterhelje szemünket a túl nagy dózisban érkező ünnep. A gyertyák célszerű, ha az óra lapja szerinti 12-3-6-9 órás állásban vannak elrendezve, de ahány ház, annyi baj legyen. Tipp: Ha nincs drótunk, és nem tudnánk, hol van a legközelebbi OBI, vegyünk ugyanott, a piacon, 100 ft-ért kínai csillagszórót, szabadtéren használjuk el, hátha felgyújtaná a lakást, és tördeljük le róla az elégett borítást. Amikor már a gyertyák is fent vannak, nyitott ablak mellett kezdjük el behavazni a koszorút, amit a csillagszóró lelőhelyén, hasonló árfekvésben talált mű-műhó spray-vel is megtehetünk, de ennek híján porcukrot, vagy lisztet is lehet használni, ebben az esetben viszont készítsük ki a gyufa mellé a hangyairtót is, mert vasárnap mindkettőre szükség lehet.
 Tarnóczi Balázs